A kerámia mint kortalan burkolóanyag

A legrégebbi építmény, amelynél kerámia burkolóanyag alkalmazásáról beszélhetünk minden bizonnyal az ókori Babilon  3000 éves főutcája Istar istenről elnevezett kapujával.

Mezopotámia főként a déli részeken kőben igen szegény. Az építészet alapvető anyaga ezért a tégla lett, a lakóházak, de a monumentális alkotások is napon szárított agyagtéglából épültek, de ismerték és alkalmazták az égetett téglát is. A kerámiatéglák mázához különféleképpen pigmentált anyagokat használtak és bitumen kötőanyagot használtak  a falazatoknál és a díszítő burkolatok felragasztásánál, amely ellenállt a hangyasavnak, hiszen a termeszek akár egy méter vastag beton vagy mészkő falon is át tudnak hatolni.

Kerámialapokat az ókori egyiptomiak is használtak, de alkalmazásuk a mór kultúrával terjedt el igazán a közel-keleti és spanyolországi mecsetekben. Ne feledkezzünk meg a budapesti törökfürdők csodálatos padló és fali csempéiről sem.

A kerámia burkolóanyagokat az egyik legnemesebb építőanyagok közé sorolhatjuk a következő tulajdonságaik miatt:

-minőségét hosszú időn át megőrzi, kortalan anyag

-színét és fényét nem változtatja

-ellenálló több vegyi anyaggal szemben

-szerves kölcsönhatásoktól mentes

-könnyű tisztítani

-tűzálló

-lehet fagyálló

-homlokzatokon öntisztuló

 

Berlini Pergamon Múzeumból a felújított Istar kapu képe

 

Győri Színház homlokzata Vasarely tervei alapján